Michael Ballack, az új évezred első számú német mezőnyjátékosa – az a futballista, aki a Bayern mai csapatából a legrégebb óta játszik együtt Zé Robertóval – azt mondta egy nemrégiben publikált beszélgetésben, hogy szerinte brazil klubtársa nem csak hogy a Bundesliga legjobb ballábas játékosa, de egyben a legjobb szívű ember is. Mindennek a valóságtartalmára magam akkor jöttem rá, amikor végigolvastam a ,,Zével" a német katolikus lapokban és más, ugyancsak vallásos tárgyú honlapon közzétett interjúkat, amelyek az alapját képezték a következő két oldalon olvasható összeállításnak. A brazil futballsztár egyébként nem érti, miért tartják őt különösen tiszta, jó embernek, ő csak idézi a Bibliából Máté evangelista szavait: ,,Mit ér az az ember, aki az egész világot elnyeri, de a lelkét elveszíti? És milyen áron tudja az életét visszavásárolni?"

Zavar, ha a hitedről, a vallással kapcsolatos dolgokról beszélgetünk?
Miért zavarna? Hiszen a vallás, az istenhit a családom mellett a legfontosabb az életemben.
Michael Ballack nemrégiben azt mondta, te vagy a legjobb ember, akivel a Bundesligában találkozott. Mások is gyakran emlegetik, hogy a megtestesült jóság vagy. Bármennyire is banális a kérdés, hadd tegyük fel: miért vagy jó?
Ha holnap meghalnék, akkor is tisztának kell lennie a lelkemnek. A Biblia azt mondja, hogy a halál után csak két út van. Az egyik a mennybe, az Istenhez, a másik a pokolba vezet.
Az előbb már említetted, hogy a vallás milyen lényeges szerepet tölt be az életedben. Mindig ilyen fontos volt a számodra?
Nem. Kamaszfiú voltam már, amikor rájöttem, mit jelent nekem az Úr.
Te azok a brazil futballsztárok közé tartozol, akiknek nagyon nehéz gyerekkor jutott. Mesélnél erről egy kicsit?
São Paulóban nőttem fel, Európában is tudják, mit jelent, ha azt mondom, egy favelában laktunk. Ám még mindig sokan vannak, akik szinte el sem tudják képzelni, hogy napjaink tényleg nagyon sokat kereső brazil futballsztárjai milyen szegénységben éltek kisgyerekként. Kicsi koromban anyám mindennapos küzdelmet vívott azért, hogy éhen ne haljunk. Hatan vagyunk testvérek, öt lány és én. Apánknak eleinte nem volt munkája, aztán, amikor én tízéves voltam, el is hagyott bennünket. Minden gond anyám nyakába szakadt.
Mit ettetek?
Mindig a legolcsóbból jutott. Édességet például csak akkor, ha magunknak valahogy csináltunk otthon. Előfordult, hogy meleg ételhez azért nem jutottunk heteken át, mert elfogyott otthon a gáz. Arról, hogy futballcipőm legyen, nem is álmodozhattam.
A hasonló körülmények között felnövő fiúk könnyen a bűn útjára tévednek. Te hogyan úsztad meg?
Amikor olyan szegények voltunk, hogy nem volt mit enni, engem is megérintett a bűn. Loptam, például kekszet, narancsot, annyit, amennyi csak a zsebembe belefért. Aztán ha teletömtem a zsebem, villámgyorsan elinaltam a környékről. Azt gondolom, azoktól az ,,edzésektől" lettem futballistaként olyan gyors. Ez a korszak addig tartott, ameddig egyszer anyám rá nem jött, mit is csinálok. Akkoriban egyébként engem is komoly sokk ért: két közeli barátomat letartóztatták a rendőrök a drog miatt. Anyám akkor nagyon megijedt. Azt hiszem, azt gondolta, nem fog egyedül bírni velem. Kilátásba helyezte, hogy ha nem javulok meg, el fognak engem vinni egy intézetbe.
S megjavultál?
Hamarosan nagyon különös dolog történt. Anyám hosszú idő után újra elment a templomba, s mondhatom, más emberként tért haza. Azt mondta, találkozott az Úrral, s ettől megváltozott az élete. Maga köré ültetett benünket, s hosszan beszélt Jézus életéről, s arról, hogy mindannyian ő hozzá tartozunk. Brazíliában nagyon sokan hisznek a túlvilági életben, sőt a különféle spirituális dolgokban, a szellemek létezésében. De éreztem, hogy anyámmal valami más történt. Elkezdtem figyelni őt. Néhány nap alatt rájöttem, hogy valóban megváltozott. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, ő, aki addig egyedül nevelte a családot, elhitte, hogy van mellette egy támasz, áll mellette valaki.
Belétek is plántálta az istenhitet?
Rávett minket arra, hogy rendszeresen olvassuk a Bibliát. Arra pedig már magam jöttem rá, hogy az Úr olyan a számomra, mintha az apám lenne. Egyre inkább éreztem, hogy Isten gyermeke vagyok. Apámnak tekintettem. Beszéltem neki mindenről, ami a szívemet nyomta, s arról, aminek örülni tudtam. Vezérelte a lépteimet. Biztosan tudom, hogy az Úrnak nagy szerepe van abban, hogy az életünk jobbra fordult.
Ez a te esetedben azt is jelentette, hogy egyre sikeresebb lettél a futballpályán, nemde?
Eleinte egy kölyökcsapatban játszottam, majd leigazolt a Portuguesa. A piros-zöldekkel kötöttem először profi szerződést, s ott játszva figyelt fel rám a Real Madrid.
Nem is egészen egy évet töltöttél a Madridban. Miért csak ilyen keveset?
Tulajdonképpen balhátvédnek szerződtettek, arra a posztra, amelyen Roberto Carlos is játszik. Mellette nagyon kevés játéklehetőséghez jutottam, amit 23 évesen rosszul viseltem.
Te is úgy érezted, hogy egymás vetélytársai vagytok?
Mi ezt egyáltalán nem így gondoltuk, sőt a legjobb barátok vagyunk. Szerintünk jól megférünk mindketten egy csapatban, mint ahogy a válogatottban is számtalanszor játszottunk együtt. Körülbelül ugyanúgy, mint a Bayernben, ahol ,,Liza" tölti be Roberto Carlos szerepét.
Nem bántad meg, hogy gyorsan elhagytad a Madridot?
Beszéltem Mario Jorge Zagallóval, az akkori szövetségi kapitánnyal, aki nyíltan megmondta, hiába voltam tagja 1997-ben a Copa Américát megnyerő csapatnak, a franciaországi világbajnokságon csak akkor számít rám, ha rendszeresen játékban vagyok a klubomban. Ezért aztán kapóra jött nekem, hogy a Madrid 1998 elején mindenképpen meg akarta szerezni a Flamengótól Sáviót. megkértek a vezetőket, hogy hadd menjek haza Brazíliába – így én is része lettem a ,,csomagnak". A pénz mellett engem is megkapott a Flamengo.
Jó döntés volt, hiszen részt vehettél a franciaországi Mondialon, majd hamarosan visszatértél Európába. Igaz, egy állomáshelyre: Németországba. Hogyan gondolsz vissza a Leverkusenben töltött évekre?
Ami a futballt illeti, nagyon jó csapatban, kiváló társak között jáztszhattam. Ráadásul a Leverkusen olyan futballt játszott, ami nekem is kedvemre van: kifejezettem támadószelleműt. Boldogan gondolok vissza az ott eltöltött évekre, csak azt bánt, hogy igazán nagy sikert nem sikerült elérnünk. Nekem azok az esztendők ezüstévek maradtak, második lettem a válogatottal 1998-ban a világbajnokságon, aztán a Bundesligában is rendre elbuktunk a cél előtt. Nagyon fájó pont a glasgow-i Bajnokok Ligája-döntő elveszítése éppen a Real Madrid ellen. Ráadásul én a döntőben, eltiltásom miatt, nem is játszhattam.
Igaz, hogy főleg azért szerződtél 2002 nyarán a Bayern Münchenhez, mert úgy gondoltad, Németországon belül ezzel a klubbal van a legtöbb lehetőséged végre a titulusok gyűjtésére?
Igen. A Bayern nagy csapat, s hogy jól döntöttem, az már az első idényben kiderült, hiszen megnyertük a bajnokságot és a DFB kupáját is.
Mi a különbség a Leverkusennél és a Bayernnél uralkodó szellemiség között?
A Bayernnél sokkal erősebb a győzelmi vágy a játékosokban. A vágy már-már kényszer. Hiszen bármilyen sorozatról is van szó, a második hely már kudarcot jelent. Leverkusenben ez más volt.
S mi a különbség a két város között?
München sokkal nagyobb, következésképpen sokkal több lehetőséget kínál az ott lakóknak. Leverkusen kis város, ezért aztán a családommal többnyire otthon ültünk.
Igaz, hogy 2001-ben és 2002-ben, amikor különleges frizurát viseltél, Londonba jártál fodrászhoz?
Igen. Egyszerűen Leverkusenben, sőt azt mondom Németországban nem találtam senkit, aki meg tudta volna csinálni a befonásokat. Szerencsére aztán Münchenben 2002 nyarán ráakadtam egy kitűnő fodrászra. Más kérdés, hogy nem sokkal később egyszerűsítettem a frizurámon…
Mit sajnálsz a legjobban az elmúlt évek történéseiből?
Azt, hogy nem fértem bele az akkori szövetségi kapitány elképzeléseibe, s így lemaradtam a 2002-es világbajnokságról. pedig az aranyérem a pályafutásom csúcsát jelentette volna. Amióta Carlos Alberto Parreira vette át ismét a válogatottat, újra rendszeresen játszhatok.
Reménykedsz abban, hogy 2006-ban mégis bepótolod a mulasztást, világbajnok leszel?
Ez minden vágyam. Harminckét éves leszek, ráadásul a tornát Németországban rendezik majd, szinte hazai pályán játszhatok majd.

Teljes neve: José Roberto da Silva Júnior
Születési idő, hely: Ipiranga, 1974. július 6